Elemzés és gondolkodás a terepibusz-technológia szabványosítási folyamatáról
A felhasználók igényeit elemezve nagyjából a következő három szintre oszthatjuk a terepi buszon a felhasználók műszaki követelményeit és elvárásait:
1) Az intelligens komponensek és a vezérlők (állomások) közötti összekapcsolás elsősorban a hagyományos I/O kábelek helyettesítésére szolgál. Szükséges a hagyományos I/O adatok továbbítása, valamint az intelligens komponensek egyedi riasztási és hibadiagnosztikai információinak továbbítása.
2) A fenti valós idejű monitorozási adatok továbbítása alapján a felhasználó további követelménye, hogy hálózaton keresztül központosított mérnöki tervezési konfigurálást, dinamikus programmódosítást és -letöltést, valamint a komponensek távdiagnosztikáját és kalibrálását végezze.
3) Az összekapcsolás és az interworking alapján a felhasználók azt remélik"rekonstruálni"a rendszer különböző körülmények között, például alkatrész sérülése és cseréje, rendszer rekonstrukciója és bővítése, rendszerfrissítés vagy részleges korszerűsítés stb. esetén, amelyhez új műszaki feltételek mellett hozzá kell férni harmadik féltől származó alkatrészekhez vagy frissített termékekhez.
A fenti felhasználók igényeiből látható, hogy remélik megvalósítani a"összekapcsolás","interworking"és"csere"különböző intelligens komponensek és vezérlők (állomások) között terepi busz technológia és hálózati adatkommunikáció segítségével, de nem szükséges, hogy mindezeket a funkciókat egy"egyetlen"egységes hálózat. Ahogy a felhasználók e-mailt, fájlletöltést, hálózati böngészést, online játékokat és egyéb szolgáltatásokat szeretnének megvalósítani az interneten, ez nem igényli, hogy az internetes hálózat"egyetlen" "homogén"hálózat.
A kommunikációs protokollok konstrukciós modellje szempontjából a jelenlegi kommunikációs protokollok szinte mindegyike általában az OSI hétrétegű modelljére hivatkozik, de a legtöbb protokoll egy"függőlegesen integrált"protokoll verem a fizikai rétegből"alulról felfelé", ami megnehezíti a"összekapcsolni"és"együttműködni"a nyolc szabványos protokoll között bármilyen szinten, nemhogy"csere". Valójában az OSI réteges modell megfogalmazásának az a célja, hogy a különböző technikai elemeket és eltérő fejlesztési és változási sebességet lefedő kommunikációs entitásokat független rétegekre ossza fel, hogy az egyes rétegek ne csak egymással kombinálva egy végpont-végpontot alkossanak. komplett protokollverem, hanem egymástól függetlenül is fejlődhetnek anélkül, hogy korlátoznák egymást. Például a legismertebb internetes hálózati protokoll klaszterben az az oka annak, hogy az internet olyan sikeres, hogy a TCP/IP protokollverem a mag, amely számos alkalmazási rétegbeli protokollt (WWW, FTP, e-mail, stb.) a felső oldalon, az alsó oldalon pedig számos különböző LAN (Ethernet, FDDI stb.) és WAN (tárcsázós hálózat, X.25 stb.) platformon is megvalósítható.
Bizonyos értelemben a terepibusz-technológia szabványosítási folyamatának jelenlegi dilemmája nagyrészt annak tudható be, hogy a"egyetlen függőlegesen integrált izomorf hálózat", ami szintén"ideál", a technikai színvonal céljául tűzték ki a nap elején. Az eredmény nem csak az, hogy a célt nem lehet elérni, hanem az, hogy kontraproduktív, és a helyzet"számos vita és összeférhetetlenség"megjelent.
