A nyomáskülönbség megértése
Két nyomásmérési érték és egy kis matematika segítségével a nyomáskülönbség kiszámíthatja a szintet, az áramlást, a határfelületet és még a sűrűséget is. A folyamatmérnökök ismerik és bíznak a nyomáskülönbségben, mert ez egy bevált módszer az ipari folyamatok szabályozására. Sokoldalúsága és változatos kimenetei csak még értékesebbé teszik az egyes iparágakban.
Ez a cikk kizárólag arra összpontosít, hogy miként használják a nyomáskülönbséget a folyadékszint mérésének kiszámításához túlnyomásos tartályokban. Megvitatjuk a nyomáskülönbség előnyeit, korlátait és általános ipari alkalmazásait.
Hogyan működik a nyomáskülönbség
A hagyományos nyomáskülönbségmérés egy kétoldalas membránból áll, amely érzékeli a nyomást az egyik oldalon az edény aljáról, a másik oldalon pedig a tetejéről. Ezek az ellentétes nyomásmérések a kétoldalas membrán ellentétes oldalait nyomják, és a Az eredő mérés a kettő közötti nyomáskülönbség vagy a nyomáskülönbség. A hagyományos nyomáskülönbség széles alkalmazási spektrumot fed le, és csak néhány millibar nyomáskülönbséget képes kimutatni.
Mindkét elrendezés nyomást mér. A tartály vagy az edény alján található nyomásmérés a folyadék és a felette lévő gőztér által létrehozott össznyomást méri, míg a tetején lévő nyomásmérés csak az adott nyomást vagy statikus nyomást veszi figyelembe. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a statikus nyomást„ltávolítsuk” az általános mérésből, így a folyadék által generált nyomás elhagyható, és szintre következtethetünk.
A nyomáskülönbség általános alkalmazásai
A nyomáskülönbséget a nyomás alatti tartályokban lévő folyadékok és cseppfolyósított gázok szintjének mérésére használják. A túlnyomásos tartályokat számos okból használják, mint például az állandó teljesítmény biztosítása, a hab eltávolítása, a maró anyagok gátlása és a gáz cseppfolyósítása a könnyebb tárolás érdekében. Mindezekben a forgatókönyvekben a nyomáskülönbség-távadó csak a statikus nyomás és a teljes nyomás közötti különbséget méri. A termékszint kiszámításához egy kis matematika kell.
A standard hidrosztatikus nyomásképlet három változóból áll: nyomás, sűrűség és magasság. Az érzékelő nyomást mér, a sűrűséget a vásárló állandóként adja meg, a magasság pedig a termék szintje. Ahhoz, hogy ez a képlet működjön, a sűrűség kulcsfontosságú, és meglehetősen állandónak kell maradnia. Ismert sűrűségű és nyomásértékkel a nyomásérzékelő ’s elektronikája pontosan és megbízhatóan tudja kiszámítani a folyadékszintet a nyomáskülönbségből.
